Hogyan kerültél a Trans-Spedhez és hogy emlékszel vissza az első napodra itt a cégnél 25 évvel ezelőtt?
Ha jól emlékszem 2015 körül kerültem a Trans-Sped tatai raktárába, ahol jelenleg is dolgozom. Azelőtt a céget Transpointnak hívták, ennek az elődje pedig a Raksped volt. Én még a Rakspednél kezdtem 2000 februárjában dolgozni, a tatabányai közvámraktárban, vámügyintézőként. Akkor 24 éves voltam.
A kereskedelmi szakközépiskola után kb. két évet dolgoztam a kereskedelemben, de nem éreztem magaménak, ezért elvégeztem egy vámügyintéző OKJ-t. A vámjogtanárom hívott oda dolgozni, aki akkoriban a Rakspednél a vámügyintézők vezetője volt.
Mesélj, milyen volt akkoriban a raktári munka és az adminisztráció, mennyiben különbözött a mostanitól?
Mit is mondjak… teljesen más világ. A raktárban nem csak vámárut kezeltünk, hanem belföldi árut is, például a Benckisernek. A rendeléseket faxon kaptuk, a raktárprogram nagyon egyszerű volt, a raktár pedig jóval kisebb kapacitású, tömbös elrendezésű.
A „szintes raktárban” teherlift volt, egy kamionnyi áru leliftezése komoly időbe telt. A körülmények kicsit „balkánibbak” voltak, egy 2. világháborús filmet simán le lehetett volna forgatni ott. Mégis imádtam ott dolgozni!
A vámügyintézés is sokkal lassabb volt: reggel 8 és délután fél 3 között lehetett ügyet intézni. Mindenki tudta ezt és mégsem kapkodott vagy “hisztizett” senki. Más volt a tempó, mások voltak az elvárások.
A kollégák akkor is nagyon jófejek voltak, az akkori főnököm pedig közvetlen, mégis tiszteletreméltó. Nagyon családias volt a hangulat.
Hogyan alakult a pályád később?
2003-ban megszületett a fiam, így 2003–2005 között GYED-en voltam.
Közben 2004-ben beléptünk az EU-ba, emiatt megszűnt a tatabányai közvámraktár. A Raksped viszont Tatán egy modern magasraktárat épített, és 2005 szeptemberében ide jöttem vissza dolgozni.
Itt már minden új és modern volt: raktár, iroda, mosdók, öltözők, targoncák, számítógépek… teljesen más szint. Kezdetben kb. tízen voltunk. A 2005-ös csapatból három fiúval azóta is együtt dolgozom, immár 20 éve.
Aztán épült egy második raktár is, jöttek új partnerek, új kollégák. Van olyan partner, aki az elmúlt két évtizedben már harmadszor tért vissza hozzánk, csak más tulajdonossal.
Az elmúlt 25 évben két pozícióm volt, 2005 óta pedig raktári adminisztrátorként dolgozom. Nem unom, mert rengeteg partnerrel dolgozunk, és mindegyik teljesen más folyamatokat hozott. Mindig volt benne változatosság.
Van olyan emlékezetes történet, amit szívesen megosztanál az elmúlt 25 évből?
A kollégáimmal mondhatom, hogy baráti a kapcsolatom. Munkahelyen kívül is összetartunk. Na meg azok a bizonyos karácsonyi vacsorák is nagyon szuperek szoktak lenni, már volt 25. Emellett az egyéb céges rendezvényeken is aktívan részt veszünk a közvetlen kollégákkal.
Volt olyan is, hogy az ünnep áthelyezése miatt a ledolgozós szombaton kondérban főztünk, mert a partnereink nem dolgoztak. Viszont mi itt voltunk arra az esetre, hátha mégis beesik valaki.
Ha új kolléga érkezik, az első kérdés mikor van a születésnapja és névnapja. A tatai telephelyen az a szokás, hogy ezeken a napokon süteménnyel kedveskednek a kollégák az őt felköszöntőknek.
Egy utolsó: Kb. 15 évvel ezelőtt már zajlott az év végi vacsora, de még jött egy kamion és a targoncás kollégák elegáns ruhában sem voltak restek, leszedték. Persze azok, akik még nem koccintottak.
Mi motivál arra, hogy negyed évszázadon keresztül kitarts a Trans-Sped mellett?
A közösség. Minden helyzetben segítjük egymást, és a vezetők is mellettünk állnak, így a nehezebb időszakokat is könnyebben átvészeljük. Nagyon emberi közeg, ahol tényleg jól érzem magam, ez tartott itt negyed évszázadon keresztül.
Mit tanácsolnál egy új kollégának, aki most kezdi a pályafutását ebben a munkakörben?
Először is: ne féljen! Mindig kap segítséget, csak kérdezzen bátran. Ha ambíciózus, akkor pedig simán van előrelépési lehetőség.