Hivatás: kihívás és lehetőség
Kevés tizenéves tölti azzal a szabadidejét, hogy a négy fal között karrierjéről szövögesse álmait. Nos, a Trans-Sped Kft. vám üzletág vezetője, Ragályi Mónika sem a jövőjéről álmodozott. Focizott, tollasozott a barátaival, élvezte a gondtalan éveket, és rajongott mindig az éppen aktuális popsztárokért, ahogyan a többi lány a korosztályából. Kislányból nagylánnyá cseperedett, majd érett nővé vált, aki jelenleg olyan vezető pozíciót tölt be, amiről sok szakmabeli csak álmodozhat.
Pályafutásom pedagógusként kezdtem a helyi iskolában, még akkor lehetőség volt képesítés nélkül tanítani. Azt gondoltam, hogy ezen a pályán fogok maradni, viszont elég korán férjhez mentem, 19 évesen. 21 éves koromban megszületett a fiam, 22 évesen pedig a lányom. Mikor óvodába kerültek, akkor jött a lehetőség, hogy egy vámügynökségen dolgozzak. Nem tudtam mivel jár, semmilyen információm nem volt arról, hogy mit is csinál egy vámügyintéző, de az évek folyamán folyamatosan képeztem magam a területen, így hamar beletanultam. Kihívás volt, és lehetőség. A mai napig évente kétszer vámszakmai konferencián veszek részt, illetve negyedévente továbbképzésekre járok. Sokszor sikerül-sikerült megoldani a megoldhatatlannak tűnő feladatokat, ami sikerélménnyel tölt el, magabiztosságot ad még a mai napig is – taglalta élete fontosabb állomásait, majd elárulta, hogy milyen felelősséggel jár a munkája.
Úgy gondolom, hogy a felelősséget nem befolyásolja, ha egy vezető pozíciót egy hölgy vagy egy férfi tölt be. Lehet, hogy egy női vezetőt lelkileg jobban megérintenek döntések, mint egy férfit. Nehezebb dolga van abban, hogy mennyire tudják elfogadni. De ettől függetlenül soha nem éreztem a mi csapatunkban azt, hogy ez hátránnyal járna. Amikor elkezdtem vámügyintézőként dolgozni, nem gondoltam, hogy ezen a pályán maradok. Egy lehetőség volt, amivel éltem, végeztem a munkám, mindig a legjobb képességeim szerint. Ha ismét pályát kellene választani, akkor is így döntenék – hangsúlyozta.
Operatív feladatok
Ragályi Mónika elárulta, igen sokrétű a munkája, főleg szakmai, de kicsit bele kell látni a logisztikába és a raktározásba is.
Több vámhatósági engedéllyel rendelkezünk, ezek felülvizsgálata, nyomon követése az én feladatom, ezen felül a partnereink engedélyeit is kezelem. Felmérjük a lehetőségeket, hogy mi az, amiben vámügynökként egy partnernél segíteni tudunk, komplett folyamatokat dolgozunk ki, hogy minél gördülékenyebben és költséghatékonyabban működjön egy folyamat. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel komplex logisztikai szolgáltatást tudunk nyújtani házon belül – ismertette, majd hozzáfűzte: „Az ország több területén jelen vagyunk vámirodáinkkal, ezért sokat utazom. Szeretem átlátni a napi operatív feladatokat, folyamatokat olyan szinten, hogy akár be tudjak ugrani a kollégákat helyettesíteni. Minden területnek megvannak a sajátosságai. A napi operatív munkában is kiveszem még minimálisan a részem, viszont próbálok háttérben maradni, inkább a kollégákra bízom a feladatokat.” – mondta.
Kihívás, ambíció
Nem minden területen egyszerű nőként érvényesülni, Mónika úgy véli, fontos szempont, hogy kinek milyen a személyisége.
Lehet az férfi vagy nő, ha van szakmai háttere, tapasztalata, gyakorlata, valamint tud megnyerő, megértő lenni. Meg kell találni ezek mellett a kollégáival és partnereivel a közös hangot, mindezekkel együtt akkor tud érvényesülni – hozzátette, később folytatta azzal, hogy középvezetői és vezetői pozícióban kevesen vannak nők, viszont ennek hátrányát soha nem érezte, nem jelentett problémát számára. – Láttunk már sok olyan pozíciót, amit „férfikezekben” tudnánk csak elképzelni, viszont egy nő is el tudja látni azt a feladatot. Ne menjünk messzire, egy jó kamion sofőr is lehet nő. Lehet, hogy kevesebben vagyunk női vezetők, de kihívás az, hogy helyt kell állni, megmutatni, hogy mi is alkalmasak vagyunk a pozícióra – mondta.
Akarni kell!
A vám üzletág vezető szabadidejében kertészkedik, mivel úgy érzi, hogy az igazán ki tudja kapcsolni, illetve fizikálisan is el tud fáradni. Télen, ha teheti, akkor „elővesz” egy könyvet, takarít, de már a bútorfestésen is elgondolkodott. Sok terve van, ami még várat magára, de úgy véli, mindennek eljön az ideje, ha igazán akarja az ember. Mónika hiszi, ha érzi egy nő, képes arra, hogy magasabb pozíciót töltsön be, akkor tennie kell érte.
Ha jó munkaerő, vannak ötletei, van szorgalma, kitartása, akkor meglátják benne a lehetőséget, viszont meg kell hozzá találni azt a munkahelyet, ahol ezt mind értékelni tudják – fűzte hozzá végül.
Forrás: Hajdú-bihari Napló