Ismerjétek meg a Trans-Sped törzsgárdának tagjait! - I. rész

Ismerjétek meg a Trans-Sped törzsgárdának tagjait! - I. rész
A Trans-Sped törzsgárdájának évfordulót ünneplő tagjai közül elsőként 4 kollégánk, Szántó Lajos, Kapornyai Klára, Bakosné Molnár Mária Zsuzsanna és Balogh József mesélt a nálunk töltött éveikről.

Szántó Lajos

 

 

Szántó Lajos szállítmányozási igazgatónak az idei évben több oka is van az ünneplésre. Amellett, hogy idén tölti 60. életévét, tizedik éve áll vállalatunk egyik legfajsúlyosabb igazgatósága élén. Az elmúlt években számos nagy kihívással állt szemben, pozitív hozzáállása azonban sugárzóbb, mint a kezdetekkor. Erről beszélgettünk kollégánkkal.

 

Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?

Három munkahelyem volt egész életemben: dolgoztam állami szférában és multinál is, de egyiket sem tudom összehasonlítani a jelenlegi munkámmal, hiszen az itteni családias légkör csak nagyon kevés helyre jellemző. Különösen amiért nem csupán fenntartott látszatról van szó, hanem egy tartós állapotról.

Tíz év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?      

A legszemléletesebb, ha azt mondom, tíz évvel ezelőtt alig néhány hét után minden munkatársam nevét tudtam, ma erre egy új kolléga képtelen lenne, és nem azért, mert nem tudná megjegyezni a másik nevét, hanem mert olyan sokan lettünk.

Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt tíz év alatt? 

Amikor a Trans-Spednél kezdtem dolgozni, Dél-Kelet Magyarország területéért feleltem, ahol feléptettük a szállítmányozást és raktárlogisztikát. Ma ezt nem tehetném meg, hiszen egy ember édeskevés erre a feladatra. Egyik bővülést követte a másik, majd önállóan, igazgatóságként megjelent a raktárlogisztika, a fuvarozás önálló piaccal működik, miközben a  szállítmányozás-vám is lendületesen fejlődik. Szép léptékben megyünk előre, ez elmondható a cég teljes történetére.

Az elmúlt tíz évből mire vagy a legbüszkébb?     

A töretlen fejlődésre, ez mindent elárul. Egy ilyen nagy siker mögött ugyanis nem elég néhány jó ember, egy jó csapat kell profi és elhivatott szakemberekkel. A cég munkatársaira pedig ez igaz.

Mi a kedvenc munkahelyi történeted? 

Inkább egy általánosságot emelnék ki, mely szerint minden konfliktus elsimul. Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy itt nincsenek apróbb ütközetek, hiszen ahol emberek dolgoznak, ott ezek elkerülhetetlenek. Nincs két egyforma nap, ebből adódóan előfordulnak kisebb viták, azonban eddig mind szépen, emberségesen megoldódott.

Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?          

Azt mondanám, amit a saját fiamnak is javasoltam, amikor elkezdett a Trans-Spednél dolgozni. Legyenek kitartóak és őszinték! A szállítmányozás világa a bizalomra épül, nem ismeri egymást személyesen a megbízó és a megbízott, a fuvarosnak nincsenek pontos, mindent lefedő ismeretei az áruról, pusztán munkatársainak a tudására támaszkodhat. Ezért különösen fontos, hogy ezen a területen szavahihető és szavatartó emberek dolgozzanak, mert amikor elvész a bizalom, akkor mind megérezzük annak anyagi vonzatait is. Akik tehát újonnan csatlakoznának, bátran válasszák az őszinteség útját, még ha olykor rögös is.

 

Kapornyai Klára

 

 

Kapornyai Klára kolléganőnk tizenöt éve tagja csapatunknak. A raktározási terület legmosolygósabb tagjával beszélgettünk arról, hogyan maradjunk örömteliek a nehézségek közepette is.

 

Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?

Főként a kollégáim miatt, akikkel hosszú ideje működöm együtt, illetve azokkal, akiket az elmúlt időszakban ismertem meg, hiszen akár régi, akár új munkatársról beszélünk, jó együtt dolgozni egy közös ügy érdekében.

Tizenöt év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?      

A munkafolyamat nem változott, ellenben a feltételekkel. Elsődleges feladatom a raktározási folyamat informatikai rögzítése, így a technika fejlődésével jöttek újdonságok. Ma nagyobb elvárások vannak a felhasználók részéről az anyagok alkalmazásával kapcsolatban, ahogy egyre modernebbek az eszközök is, így kell nekem is egyre nagyobb figyelmet fordítanom a raktározással kapcsolatos tevékenységre.

Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt tizenöt év alatt? 

Az érdekes, hogy több mint tíz évig alig volt mozgás, majd az elmúlt négy évben egy új munkatárs érkezett. Ezt két kolléga távozása és egy ezzel kapcsolatos leterhelt időszak előzte meg. Ekkor érkezett egy újabb személy, aki óriási segítséget jelentett. A köztes állapotról pedig megtanultuk, hogy milyen sokan állnak munkába hamis illúziókkal, és csupán fizetést szeretnének, dolgozni már nem.

Az elmúlt tizenöt évből mire vagy a legbüszkébb?         

Arra a bizonyos időszakra, amikor kevesebben voltunk több ember munkájára, hiszen erőnkön felül teljesítettünk, gyakorlatilag egy teljes nyarunkat töltöttük megállás nélküli munkával. Mivel ebben megerősödtünk és rájöttünk, hogy milyen sokra vagyunk képesek, közvetlen munkatársaimmal együtt, nagyon megörültünk. Ma kihúzhatjuk magunkat, amiért végigcsináltuk. Mondanom sem kell, minderre már csak az eltelt évek távlatából jó visszatekinteni, de most nagyon!

Mi a kedvenc munkahelyi történeted? 

Számomra legendássá vált az a debreceni családi nap, ahol több sportot is kipróbálhattunk, köztük a dartsot. Egy, a városban kiemelkedő dartsos kollégával játszottam, ő profi volt, én azonban életemben nem dobtam táblára. Majd az első próbálkozásnál a szűz kéz azonnal száz pontot hozott. Azon túl, hogy erre szórakoztató történetként tekintek, fontosnak tartom a mögöttes tartalmat is, amely igazolja, hogy a Trans-Sped nem csupán egy munkahelyet jelent, hanem egy jó környezetet is. Ugyanis ahol nincs ilyen jó csapat, ott nem születnek ilyen jó sztorik sem, nemhogy közös programok.

Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?          

Legyenek szorgalmasak, szeressék, amit csinálnak és fogadják el a tapasztalt kollégáktól a tanácsokat. Amit még hozzátennék, hogy ne csak építsék a jó munkahelyi kapcsolatokat, hanem arra is törekedjenek, hogy megtartsák azokat. Mert egy kölcsönös szimpátiát könnyű kialakítani, azonban hosszú távon, munkakörnyezetben életben tartani ugyanazon a fokon, már egészen más. Márpedig a megerősítésre mindig szükség van.

 

Bakosné Molnár Mária Zsuzsanna

 

 

Bakosné Molnár Mária igazi oszlopos tagja csapatunknak. Mindig kedves kolléganőnk az elmúlt harmincöt évről mesélt nekünk. Ha van valaki, aki úgy ismeri a céget, mint a tenyerét, akkor az Mária.

 

Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?

Szeretem a munkakört, amit áruösszeállítóként betöltök. Különösen nagy öröm számomra, hogy általa sokféle emberrel foglalkozhatok, leginkább a kamionsofőrökkel, akikkel jó együttműködni! Beosztás szerint egyik héten délelőttös vagyok, a másik héten délutános, ami - valljuk be - jól jött, mikor még az én gyermekeim is kicsik voltak.

Harmincöt év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?

Nem voltam még tizennyolc éves, amikor pályakezdőként beléptem a Trans-Sped elődjéhez, a Tiszai Vegyi Kombináthoz (TVK), ahol a termelésben dolgoztam. Majd nem sokkal később, a születésnapomtól, október 29-től pedig négy műszakban jártam dolgozni az első gyermekem születéséig. Ezt követően újból négy műszakban dolgoztam, ami a fiam 1993-as születését követően is folytatódott. 1999-ben átkerültem a TVK polimerraktározáshoz, ahol már a fent említett kétműszakos munkarendben kezdtem dolgozni, melyben jelenleg is vagyok. Munkáltató tekintetében történt nagy változás, amikor több mint tíz éve a Trans-Sped átvette a teljes raktározást és az ott dolgozókat.

Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt harmincöt év alatt?   

Érdekes, hogy ezt a korosztály határozza meg leginkább. Mi, idősebbek még ragaszkodunk a munkahelyünkhöz és toleránsak vagyunk, ami nélkül nem érnénk el ilyen hosszú munkaviszonyt. A fiatalok, akár a költöző madár, jönnek-mennek, keresik a helyüket, és ezt épp a koruk miatt meg kell értenünk. Számukra elfogadhatatlan a kötöttség, így ők még könnyen tovább lépnek. Emiatt a mai pályakezdők rosszabbul tűrik a nehézségeket, melyeket - bárhogy szeretnék - nem tudnak elkerülni. A munkatársak lemorzsolódásán túl az SAP bevezetésével jelentősen megváltozott a számítógépes munkakörnyezetünk is. Folyamatos kihívásokkal szembesülünk a napi munkánk során.

Az elmúlt harmincöt évből mire vagy a legbüszkébb?  

Az emberi kapcsolataimra. Szeretem a kollégáimat, és úgy érzem, ők is kedvelnek engem, ami meghatározza a jó munkahelyi légkört. Mindig számíthatunk egymásra. Ez pedig nagy érték!

Mi a kedvenc munkahelyi történeted?

Harmincöt év után erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni. Egyszerűen nem tudok kiemelni egyet sem a sok jó emlék közül.

Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?          

Azt mondanám nekik, amit a saját gyerekeimnek is mondok, ha iránymutatásra van szükségük: alkalmazkodjanak! Sehol sincs olyan munkahely, ahol ne kellene türelemmel lenni mások és a körülmények iránt. Ezért a legtöbb, amit megtehetnek, hogy toleránsak lesznek!

 

Balogh József

 

 

Balogh Józseffel igazán felemelő beszélgetni, dolgozni, együttműködni – még a problémák közepette is. Becsületessége híres a kollégák közt, erről árulkodnak személyes történetei is, melyekre az elmúlt évtizedekből emlékezik. Ismerjük meg vállalatunk koronázatlan etikusát!

 

Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?

Amiért az elejétől kezdve, vagyis idén harmincegy éve jó csapatban vagyok. Amikor 1990-ben jelentkeztem az akkor még TVK néven ismert céghez, hamar megtaláltam a helyem és azonnal megláttam a lehetőséget: itt kell teljesítenem! Nem bántam meg, hogy egykor ide jöttem előző munkahelyemről, és már nem is fogom. Fenntartások persze mindig, mindenhol vannak, csak az nem mindegy, azokból valódi gondok lesznek vagy megmaradnak az aggodalom szintjén. Nyugodtan mondhatom, hogy itt nem kerekednek nagy problémák a félelmekből.

Harmincegy év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?   

Lényegesen kevesebb munka hárult egy emberre, és nem voltak olyan összetettek a feladatok, mint ma, ebben a felgyorsult világban. A feladatköröm a gyakorlatban nem sokat változott, inkább annak bonyolultsága, hiszen a jelenkorban több kihívás hárul mindenkire, ezért az élet minden területén – beleértve a munkahelyet – nehezebb megfelelni.

Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt harmincegy év alatt?          

A fentiekből következően frusztráltabbak a kollégák, de ebben valójában nincs semmi szokatlan 2021-ben. Ugyanakkor mindennek ellenére hónapról hónapra hiba nélkül dolgozunk, vagyis száz százalékban megfelelünk a partnereink igényeinek, és most tonnák mozgatását kell jól teljesítenünk. Nem éppen könnyű feladat, de az eredmények mindig új erőt adnak. A változásnál azonban még egy fontos tényezőt meg kell említeni: jelenleg sokkal több kommunikációból adódó félreértést tapasztalok. Hogy ennek mi az oka, nem tudhatjuk, csak abban lehetünk biztosak, amit teszünk, ezért mindenkit arra biztatok, hogy segítse az információáramlást az eredményes munka érdekében.

Az elmúlt harmincegy évből mire vagy a legbüszkébb?

A kölcsönös megbecsülésre. Úgy érzem, hogy középvezetőként jó kapcsolatot ápolok a rám bízott kollégákkal és a vezetőséggel egyaránt. Ismerem a munkatársaimat, tudom, hogy ki mit tett le az asztalra és azt is, hogy elsősorban mind emberek vagyunk, nem robotok, ezért olykor tévedünk, és ez így van rendjén.       

Mi a kedvenc munkahelyi történeted?

Szeretnék kiemelni egy esetet, amikor kiállhattam egy alkalmazott mellett. Mivel egy hétköznapi tévedésről van szó, nem érdemes részletezni, untatni nem szeretnék senkit, de azt fontosnak tartom, hogy megemlítsem, számomra kardinális kérdés a körülöttem, mellettem dolgozó emberek megbecsülése. Szükség esetén mellettem is kiálltak a vállalatnál, szeretném viszonozni és továbbvinni ezt a jó szokást.

Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?          

Erre egyszavas választ is mondhatnék: kitartás! Teljesen normális, hogy egy új munkavállaló nem tudja még, mit kell csinálnia pontosan, milyen feladatok, kihívások várnak rá. Ráadásul sok emberre jellemző az öncsecsülés hiánya, amiből általában egy következik: hamar váltanak. Pedig nem szabad sürgetni a megismerést. Amikor egy fiatal kolléga egy hét, egy hónap vagy egy év után lógó orral jön vissza, mondván nem vált be a másik hely, akkor mindig emlékeztetem őket arra, legyenek türelmesek, bárhova sodorja őket az élet.