Hajdú János
Hajdú János negyven év után nyilatkozott a Trans-Spednél töltött évtizedekről, mesélt motivációról, sikerekről, de a nehéz helyzeteket sem rejtette véka alá. Hiszen, ha van kollégánk, aki apai szeretettel gondoskodik a csapatról és ugyanezzel a lelkülettel bátran beszél a kritikus helyzetekről, az ő. Öröm volt hallgatni!
Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?
Erre több okom van, de talán a legfrissebb a legszemléletesebb. Közel féléve én is a koronavírus elszenvedője lettem, két hónapot töltöttem otthon, gyengén, reményvesztetten. Majd amikor újrakezdtem a munkát – sőt a betegség ideje alatt is –, feletteseim példaértékű támogatást tanúsítottak, mellyel korábban sehol sem találkoztam. Mondják, aki ilyen hosszú ideje van egy munkahelyen, nem gondolkodik jól. Ezt ma inkább így mondanám: aki ilyen régóta van egy cégnél, az hűséges.
Negyven év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?
Rendszerkezelőként kezdtem, majd műszakvezető lettem, azt hiszem, ez szemléletes, pedig eleinte nem gondoltam volna. Ugyan kezdettől nyitott voltam a fejlődésre, ha visszagondolok az első időszakra, nem én tűntem a legideálisabb munkavállalónak. A tanulmányaim befejeztével három hónapra elengedtem magam, utoljára kiélveztem a fiatalság szépségeit, egész nyáron együtt jártam a cimboráimmal, majd, amikor 1980 szeptember elsején beléptem a cég kapuján, négy műszakban (az éjszakaiban félliter kávéval), mindent gondoltak róla, de azt biztos nem, hogy sokáig fogom bírni.
Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt harmincegy év alatt?
A körülményeken nem változtathatunk – jól ismerjük ezt a gondolkodást, de azt tegyük hozzá: a legjobb, ha nem is kell! Márpedig itt nem látom szükségét. A gépesítéssel ugyan kevesebben lettünk, faramuci módon pont a robotok miatt több munkára, ugyanakkor elárulhatom, hogy nagyon jó eredményekkel dolgozunk. Bármerre halad a világ, akármennyire dominánsabb az öncélú attitűd, és válnak felületessé a barátságok, az itteni kollektíva remekül megmaradt abban az emberségben, amibe egykor belecsöppentem.
Az elmúlt negyven évből mire vagy a legbüszkébb?
Eredményekre, melyeket a becsületességemnek köszönhetek. Voltak nehéz helyzetek, hiszen mindenhol vannak, de a munkával szembeni elhivatottságomat sosem vesztettem el. Illetve én is hibáztam, ahogy minden dolgozó ember, és ez olykor elszomorított, majd hagytam a bánkódást és a megoldáson gondolkodtam. Ezt látom a jelenlegi csapatomon is, akik igazi megtartó erővel bírnak, az összetartás foga akár minta is lehetne. Végül szeretném megemlíteni a családomat, nélkül minden nehézség súlyos kereszt lenne, velük azonban édes teher.
Mi a kedvenc munkahelyi történeted?
Ennyi idő alatt összegyűlik néhány, rengeteg kedves emléket őrzök, melyek a szélsőséges helyzetekben is mosolyt csalnak az arcomra, azonban ezek olyan személyesek, hogy nehezen beszélek róluk. Minden elhivatott kolléga jól tudja, mi ez az érzés, mire gondolok.
Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?
Harcra fel! Az élet megy és nekünk vele kell haladnunk, ne gátoljon meg hamis önbecsülésünk a kitartásban és a jó döntések meghozatalában. Legyünk bátrak és vállaljuk, ha igent mondunk, vagy éppen nemet. A fiatalok jövőjét jelenlegi elhatározásaik fogják leginkább befolyásolni, ezért jól rágják meg, mit szeretnének igazán, mert ettől is függ hátralévő életük. Tartsunk ki céljaink mellett, de vigyázzunk: ne engedjük, hogy az egonk vezessen!
Farkas Zoltán
Farkas Zoltán üzemvezető kollégánk három évtizede öregbíti a Trans-Sped Kft. partnereivel szemében is kivívott jó hírnevét. Ahogy mondja, mindennek a kulcsa az előretekintés, mert a haladás útja előttünk van.
Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?
Elsősorban a jó csapat miatt, ami az évek alatt kovácsolódott baráti közösséggé. Emellett egy stabil munkahelyről beszélünk, ahol szemmel látható a folyamatos fejlődés. A cég évről évre növekszik, miközben megmarad annak az emberséges munkaadó vállalatnak, ahol mindenki jól érezheti magát és örömmel léphet be a kapun. A fejlődési lehetőségek adottak, és a pandémia alatt sem kellett attól tartanom, hogy elvesztem a munkám. Ezek mindegyike igazi itt tartó erő.
Harminc év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?
Ez így igaz, ezért talán nem meglepő, hogy az évek alatt több pozícióban is dolgoztam, persze azt is hozzá kell tenni, mindig végig egy területen. A változás azonban leginkább a növekedésben mérhető. Ez a tény pedig sok és összetett munkáról árulkodik, ami természetesen hozott több nehézséget magával, de még több pozitívumot is, és ezt kell nézni, ha a fejlődés a cél. Jó lenne újból kezdeni mindent, de csak azért, hogy ismét átéljem a jó emlékeket, mert semmit sem csinálnék másképp.
Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt harminc év alatt?
Felfrissült, sokan nyugdíjba mentek, és sokan új kollégaként csatlakoztak. Ebben viszont nincs semmi meglepő, minden jó munkahelyen így megy, a Trans-Sped abban más, hogy a csapat végig nagyon jó volt és ez ma sincs másképp. Azt ne kérdezd, mi a titok, mert talán senki sem tudná a választ, de abban biztosak lehetünk, hogy az itteni munkavállalók szívesen járnak ebbe a jó közösségbe dolgozni.
Az elmúlt harminc évből mire vagy a legbüszkébb?
Hogy mindvégig megbecsültek. A vezetőség és a kollégák visszajelzései sok motivációt adtak, így mind szakmailag, mind emberileg rengeteget fejlődtem. De a legnagyobb jót partnereink elégedettsége és bizalma jelenti számomra. Nemrég pedig egy újabb terület vezetésével bíztak meg feletteseim, amit örömmel vállaltam. Itt még harminc év után is lehet tanulni!
Mi a kedvenc munkahelyi történeted?
Sok van, közülük szeretném kiemelni a céges rendezvényeket, ahol mindig nagyon jó a hangulat. Együtt főzünk, programokon veszünk részt, sokat beszélgetünk és természetesen szórakozunk.
Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?
Várjuk őket! A Trans-Sped jó lehetőség a fiatalok számára, mert stabil fizetést, jó csapatot, folyamatos szakmai fejlődést és emberséges munkaadói feltételeket kínál. Igazi szerethető munkahely.
Lehoczki Gábor Frigyes
A raktározás osztályon két kollégánk is jubileumi évbe lépett. Lehoczki Gábor Frigyes tizenöt éve dolgozik a kiskunhalasi telepen, ahol, mint mondja, a létező összes feltétel adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat az alkalmazottak.
Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?
Elsősorban a praktikus okokat emelném ki: egyrészt a munkaidőm, ugyanis reggeltől délutánig tart, és ez számomra optimális. Másrészt a munkavégzés helyét emelném ki, mivel közel van hozzám. Mondhatnánk, hogy ezek részletkérdések, de elengedhetetlenül fontosak. Az ember ott érzi jól magát, ahol ideálisak a körülmények, számomra ilyen a Trans-Sped, és ehhez hozzátartoznak a kollégáim is, akikkel öröm együttműködni.
Tizenöt év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?
A kezdetekhez képest most több munkát vállalok, mivel a csapatunkban, a raktározási részlegen voltak nyugdíjazások, és az utánpótlás nem minden esetben volt sikeres. Hárman vagyunk a részlegen, és minden percünk be van osztva azóta, de nem bánjuk, mert ennek ellenére megmaradt a jó csapat, az összetartás és a munkánkra egytől egyig büszkék lehetünk.
Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt tizenöt év alatt?
Talán itt érdemes megemlíteni a fizetést, amely sokat változott az elmúlt években, ez fontos tényező. Az én személyes tapasztalatom a Trans-Spednél töltött egy évtized alatt, hogy mindent jó szívvel tehetek meg a cégért, mert tudom, hogy ehhez mérten a vállalat is megtesz értem mindent. Ez a kölcsönösség állandó.
Az elmúlt tizenöt évből mire vagy a legbüszkébb?
Szeretném kiemelni az időszakot, amikor súlyos emberhiánnyal dolgoztunk az osztályon, azonban a munkánkra nem érkezett panasz. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a partnereink semmit nem észleltek a nehézségekből, és ez a precizitásunkat, valamint a cég profizmusát igazolja.
Mi a kedvenc munkahelyi történeted?
Itt nem csupán részlegek között áll fenn a jó viszony, hanem a partnerek között is. Egyik legnagyobb megbízónk munkatársaival például olyan jó kapcsolatot ápolunk, hogy évente két-három alkalommal közös programokat szervezünk. Tudnál mondani még egy ilyen nagy céget, akiknek ennyire fontos a sportszerűség és a baráti viszony?
Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?
Ez nagyon egyszerű: írják alá a szerződést!
Németh Tibor
Idén több kollégánk is jubileumi évbe lépett. Németh Tibor tíz éve erősíti a vám osztályt, mint mondja, esze ágában sincs mást tenni. Az elmúlt időszak tapasztalatairól beszélgettünk.
Miért szeretsz a Trans-Spednél dolgozni?
Elsősorban a családias légkört és a biztonságot emelném ki, számomra ezek a legfontosabb szempontok. De az sem másodlagos, hogy itt azzal foglalkozom, amit igazán szeretek csinálni, amiben jó vagyok. Ez nagyon jó érzés!
Tíz év nagyon hosszú idő. Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott meg leginkább a munkád?
Amikor eljöttem az előző munkahelyemről, egy vámügyintéző pozíciót hagytam ott, szerencsére. Ezt azért tartom lényegesnek, mert az irodavezetői munkakör, amelyben jelenleg dolgozom, sokkal közelebb áll hozzám. Nagyobb a felelősség, komplexebb a folyamat, engem ez motivál. A változás pedig abban mérhető, hogy ez a koncentráltság erősebb lett, hiszen a vállalat folyamatosan növekszik, így az én szerepem is minden terjeszkedésnél jelentősebbé vált.
Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt tíz év alatt?
Beszédes, hogy a Trans-Spednél nem jellemző a fluktuáció. Sőt, azt is mondhatnám, hogy innét nem elmennek az emberek, hanem ide jönnek. Éppen idén lesz öt éve, hogy csatlakozott hozzánk egy korábbi kollégám, akit még előző munkahelyemről ismerek. Jelenleg hárman vagyunk a vám osztályon. Mozgásról alig tudok beszámolni. Aki kikerül a csapatból, nagy valószínűséggel a nyugdíjazás kapcsán hagyja itt a céget.
Az elmúlt tíz évből mire vagy a legbüszkébb?
Egyértelműen arra, hogy a Trans-Sped által megtaláltam a munkahelyem, pontosabban egy olyan céget, ahol stabilitást tapasztalok, ahol nem kell folyton a váltáson gondolkodnom, ahol nem áll fenn annak a kockázata, hogy másnap nem tudom elvégezni a feladataimat, mert megszűnik a vállalat, és utcára kerülök. A járvány miatt sokan elvesztették az állásukat az országban és a világban egyaránt, illetve azt megelőzően és ma is sokan vannak létbizonytalanságban, így fontos, hogy legyen egy hely, ahol az ember biztonságban érzi magát. Nagy öröm, hogy mindezt egy olyan pozícióban élhetem át, melyet különösen szeretek is.
Mi a kedvenc munkahelyi történeted?
Nehéz lenne egyet kiemelni. Környei telephelyükön minden napról lehetne egyet-egyet mondani. A már említett családias környezet, a jó légkör számos ilyen emléket idéz. De talán nem is érdemes túl sokat gondolkodni azon, mi a kedvenc történetünk: ahol összhangban dolgozunk együtt, ott nem is szabad elveszni a részletekben. Önmagában az itteni munka egy nagyszerű történet.
Mit üzennél az újonnan csatlakozó kollégáknak?
Legyenek kitartóak és türelmesek! Adjanak időt maguknak, hogy megszokják a munkát, valamint a környeztet! Illetve ne döntsenek elhamarkodottan! Feljebb mindig van, feljebb mindig mehetünk, de korántsem mindegy, milyen úton.