Nyilas Endre
Nyilas Endre, az üzleti technológia osztály csoportvezetője immár 25 éve dolgozik a Trans-Sped fedélzetén. Olyan technológiai előrelépéseket köszönhetünk neki, mint például a fax e-mailre történő cseréje, az első felhőalapú szolgáltatás vagy a GPS nyomkövető bevezetése. A céget érintő legnagyobb változásokról beszélgettünk.
Mikor érkeztél az üzleti technológia osztályra?
Még nem is létezett ez az osztály. 1998 őszén rendszergazda pozícióban nyertem felvételt a vállalathoz. Egyedül voltam főállású technikai szakember a cégnél. Sosem fogom elfelejteni, hogy az első időszakban készült rólam egy fotó, ahogy egy régi számítógépen dolgozom. Elég ránézni erre a képre, és látszik, hogy mennyi minden megváltozott azóta. Ami a munkámat illeti, 2007-től már két fős csapattal dolgoztam a technikai részlegen, majd csoportvezető lettem, és ma heten vagyunk összesen.
Ezen a területen valóban minden megváltozott. Kiemelnél néhány lényeges átalakulást?
Beszédes, hogy, amikor ide jöttem, még csak 30 számítógép volt az egész vállalatnál, ma közel 500 van, miközben ezeknek az eszközöknek a teljesítménye ezerszeresére nőtt. És itt vannak a legalapvetőbb technikai tárgyak, a mobiltelefonok. A kezdetekkor nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek ott van a zsebében egy okostelefon, sőt, alig néhány embernek volt mobilja. Végül nézzük a kommunikációt. Nem volt Google, Facebook, legfeljebb SMS-t tudtunk egymásnak küldeni, már akinek volt mobilja.
Mire vagy a legbüszkébb, ha az itt töltött évekre gondolsz?
Arra, hogy az imént említett változások bevezetésében nagy szerepem volt. Számtalan rendszer fejlesztésében vettem részt, legyen szó a számítógépek használatáról; a fax e-mailre történő cseréjéről; a scannelés bevezetéséről, amellyel rengeteg papírt spórol meg a cég; vagy az internet mindennapos használatáról. Ezek mind hozzájárultak a Trans-Sped növekedéséhez. Az üzleti technikai osztály csoportvezetőjeként különösen fontos számomra, hogy a vezetőség nyitott a technológiai fejlődésre. A piacon megjelenő új elektronikai eszközöket és módszereket egyesével megvizsgáljuk, és felmérjük, hogy miként szolgálja a cég javát. Például ilyen volt a nyomkövető rendszerek elterjedése is, amit például bevezettünk, és a szállítmányozás során nagyon hasznos.
Speciális területen dolgozol, te magad is specialista vagy. Mit üzennél azoknak, akik szeretnének profi munkatársak lenni a vállalatnál?
Engem a változatosság és a fejlődési lehetőség tartott itt, ezért azt javaslom az új belépő kollégáknak, hogy ha szeretik a dinamikus tempót, akkor őrizzék meg a nyitottságukat. Itt nem gyári munka folyik, hanem egy izgalmas, fordulatokkal teli munka.
Sulics Zsolt
Sulics Zsolt két évtizede érkezett a vállalathoz, és ugyanennyi ideje dolgozik a raktározás területén. A tatai telephely egyik legtapasztaltabb és legelkötelezettebb munkatársával beszélgettünk az elmúlt évtizedekről.
Emlékszel az első időszakra? Könnyen indult a Trans-Spednél a pályafutásod?
Mindennek lehetne nevezni, de könnyűnek semmi esetre sem. Igazán nagy feladatot kaptam a legelején. Amikor 2004-ben megérkeztem a tatai telephelyre, akkor a raktárnak csupán a falai álltak, nem volt bent semmi, se targoncák, se személyzet. Ezt kellett megtölteni élettel. Zöldfülű targoncás voltam a teljesen új raktárban, mégis sikerült felépíteni egy stabil légkört vezetőimmel karöltve. Azok a kollégáim, akik utánam érkeztek, jó páran a mai napig a munkatársaim, a csapat túlnyomó része több, mint egy évtizedes munkaviszonnyal dolgozik a telephelyen. Tehát a feladatot tekintve nem volt könnyű kezdés, viszont a környezetet nézve remek volt!
Fontos számodra a munkahelyed. Mi motivál téged erre a nagyfokú elhivatottságra?
Éppen az, hogy nem csak munkahelyként tekintek rá. A munkám, kicsit a hobbim is. És, hogy mi a titok? Nem egy kötelező feladatként tekintek az itt töltött munkára, hanem egy kihívásként, amit teljesíteni akarok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap egyformán tökéletes, hiszen mindenhol vannak nehézségek, de én azt gondolom, hogy ezek mellett is meg kell találni a dolgok jó oldalát! A Trans-Sped egy változatos munkahely, itt nem lehet bennragadni a rosszban, mert mindig jókor jön egy új lendület, egy új motiváció.
Ösztönző veled beszélgetni. Mit üzennél a pályakezdőnek? Őket mivel motiválnád a kitartásra?
A mai fiatalságból pontosan ez hiányzik: a kitartás. A nagy többségnek egy célja van: A lehető legkevesebb energiabefektetéssel nagy sikereket szeretnének elérni és ebből profitálni. De ilyen csak a mesékben van. A sikert az előrelépést nem adják ingyen, az csak úgy nem fog az ölünkbe pottyanni. Sok-sok munkával és áldozattal lehetett elérni és szerintem ez a jövőben sem lesz másképp. A sok munka viszont nem jelent rosszat. Elég arra gondolni, hogy aki kitart egy munkahely mellett és átlagon felül teljesít, rugalmas, minden esetben lehet rá számítani és adott esetben rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amiből az adott szervezet „profitálni” tud akkor nagyobb az esélye az előrelépésnek. Ezért én azt üzenem a pályakezdőnek, hogy tartsanak ki, még akkor is, ha ez sok munkával és áldozattal jár, még ha a divat nem is ezt diktálja és megfognak jönni az eredmények.
Te kitartottál és ma középvezető beosztásban dolgozol. Mire vagy a legbüszkébb az itt töltött évek alatt?
Az általam nyújtott teljesítményre, az extra feladatokra, amiket közösen, kollégáimmal teljesítettem. Sosem fogom elfelejteni, amikor rekordidő alatt rendeztünk be egy raktárt, ott voltunk hajnaltól éjjelig, közben az ügyfeleket is kiszolgáltuk, és innen mentünk a karácsonyi céges rendezvényre. Ott végre fújtunk egy nagyot. Hosszú nap volt, ez biztos, mégis örömmel emlékszem vissza rá. Erről eszembe jut még egy fontos tényező. Itt minden érdem csapatmunka, és ezt jól tudják azok a kollégáim, akik olvassák ezeket a sorokat, mert bizony mindannyian megtapasztaltuk, hogy milyen segítséget kapni és adni.
Szűcs Szabolcs
Két területen és négy különböző pozícióban dolgozott eddig a Trans-Spednél, mintegy húszéves munkaviszonnyal a háta mögött. Szűcs Szabolcs a fuvarozási igazgatóság, operatív osztályvezetője osztotta meg velünk kétévtizedes tapasztalatait.
Emlékszel, hogy mikor álltál munkába a vállalatnál?
Idén június 15-én volt pontosan húsz éve. Egy nyári napon töltöttem itt, a Trans-Spednél az első munkanapomat, méghozzá gépkocsivezető beosztásban. Majd irodai környezetbe csöppentem, változó poziciókba a fuvarozáson belül. Olyan volt az eddigi út, akár egy nagy utazás.
Milyen területen dolgoztál az áruszállítás mellett?
Számomra is meglepő volt, amikor először felmerült, hogy ezen az osztályon fogok dolgozni, ugyanakkor nagyon boldog voltam a változás hallatán. Ugyancsak egy verőfényes nyári napon történt, amikor Tóth Csaba Fuvarozási Igazgató megkeresett és felajánlott számomra egy munkalehetőséget az elszámoltatási területen. Itt töltöttem néhány évet, majd újabb lehetőséget kaptam, így lettem a járművezetői csoportvezető majd osztályvezető. Idén januártól pedig fuvarozási operatív osztályvezető munkakörben folytatom a Trans-Spednél kezdett karrieremet.
Hosszú évekig dolgoztál fuvarozóként, milyen volt beülni egy irodába? Nem hiányzott a sok utazás?
Valójában nagyon vágytam rá, hogy legyen egy időben is kiszámítható munkám. A fuvarozásnak megvan a maga romantikája, hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt otthagyni az autót és leülni egy íróasztal fölé, ugyanakkor számítottam rá, hogy ez valóban éles változás lesz, így feltudtam készülni mindenre. Az irodában dolgozó kollégákkal hamar megtaláltuk a közös hangot, és bevallom, könnyű volt megszokni, hogy újra szabad minden hétvégém. Elég rálátásom van mind a két területre ahhoz, hogy bátran kimondjam: mindegyiknek megvan a maga szépsége, ami vonzza az embert.
Rugalmas személyiség kell ahhoz, hogy minden területen jól érezzük magunkat?
Elsősorban nem a rugalmasságot mondanám, hanem a szorgalmat. Önmagamat egy szorgalmas embernek tartom, szeretem az új feladatokat és a kihívásra fejlődési lehetőségként tekintek. Akiben van tettvágy, minden területen megtalálja a helyét. Előfordulnak olykor nehézséget, hiszen hol nincsenek problémák? De ameddig az életben előre felé megyünk, fejlődünk, tanulunk, addig valójában minden rendben van.
Sok pályakezdő feladja az első akadály láttán. Mit javasolsz azoknak, akik bizonytalanok magukban?
Tudom, hogy nagyon általánosnak hangzik a válaszom, de ha a mélyére nézünk, akkor sokkal több egyszerű kijelentésnél: akaratra van szükség. Amikor valaki belül elhatározza, hogy véghezvisz egy dolgot, akkor biztos lehet benne, hogy vagy így, vagy úgy, de sikerülni fog. Talán egy kicsit nehezebb lesz, mintha feladná vagy áttenné másra a felelősséget, viszont sokkal jobb érzés lesz a végén azt mondani: ezt megcsináltam. Az egyik kedvenc mondásom is az akaraterőről szól: Ahol akarat van, ott út is van.
Rost Valter
Rost Valter fuvarszervező öt éve dolgozik a debreceni telephelyen. Az elmúlt néhány évben több pozíciót is betöltött, egészen addig, ameddig megtalálta azt a helyet, ahol igazán jól érzi magát.
Miért választottad a Trans-Spedet?
Több okból. Egyrészt ismertem a szállítmányozás területét, mivel édesapám kamionsofőrként dolgozik, és egész fiatalkorom óta természetes volt számomra ez a világ. Másrészt azért, mivel debreceni vagyok, és a helyi ismerőseimtől sok jót hallottam a vállalatról. Úgy éreztem, hogy érdemes beadni a jelentkezésemet.
Emlékszel még arra, hogy milyen volt az állásinterjú?
Bár öt éve volt, tisztán emlékszem. Az állásinterjú előtt éppen egy edzőtársamnak segítettem felkészülni egy kick-boksz versenyre, és az edzésen megsérültem, ezért egy hatalmas kék monoklival ültem be a meghallgatásra. Nem festettem túl jól, és érthető módon az állást sem kaptam meg. Viszont tudtam, hogy ezen könnyen változtathatok. Megvártam, hogy elmúljon a monokli, majd újra jelentkeztem, és egy igazán jó megbeszélés után felajánlották számomra a munkát, amit örömmel fogadtam.
Kezdetektől fuvarszervőként dolgozol?
Az első feladatom az adminisztráció volt. Ezt követően egyre több, egyre felelősségteljesebb megbízásokat kaptam, ma fuvarszervező vagyok. A legelején azt mondta nekem a vezetőség, hogy amennyiben szeretnék fejlődni, ők mindenben támogatni fognak. Az eddigi eredményeim is igazolják, hogy a feletteseim betartották az ígéretüket. Illetve én az első napomtól próbáltam jó viszonyt kialakítani mindenkivel, az irodai dolgozóktól a sofőrökig.
Milyen terveid vannak a jövőben? Esetleg kipróbálnál egy újabb pozíciót a cégen belül?
Jelenleg nagyon elégedett vagyok a fuvarszervező beosztással. Ezért igazán keményen dolgoztam, és most szeretném élvezni, ameddig lehet. Ugyanakkor nyitott vagyok, és amennyiben újabb lehetőséget kapok a vezetőségtől, biztosan élni fogok vele.
Az elmúlt öt évből mire vagy a legbüszkébb?
A velem szembeni kialakult bizalomra. Amikor új munkatárs voltam, akkor rendszeresen kérdésekkel kerestem a tapasztalt kollégákat. Ma viszont engem hívnak, amikor szükségük van egy segítségre.
Mit üzennél azoknak, akik az elmúlt egy évben álltak munkába a Trans-Spednél?
Talán elcsépelt válasz, de mindenképp fontosnak tartom, hogy merjenek kérdezni. Ez egy jól működő csapat, itt igazán nem érdemes egyedül megküzdeni a mindennapos nehézségekkel. Illetve, hogy legyenek készek a fejlődésre. Mert bár a cég valóban minden lehetőséget biztosít a feljebb jutáshoz, csak azoknak sikerülhet, akik tesznek érte. Ez persze az élet minden területére igaz. A Trans-Sped megtanított engem arra, hogy a fejlődésnek mindig van eredménye, viszont a fejlődését tenni kell. Ezért különösen hálás vagyok a közvetlen munkatársaimnak, akikkel egy irodában dolgozom, hiszen mindenben számíthatok a támogatásukra.