
Mikor ébredtél rá, hogy a logisztika nemcsak egy lehetséges karrierút számodra, hanem valódi hivatás – olyan terület, ahol hosszú távon is el tudod képzelni magad?
Nem egy konkrét pillanat volt, sokkal inkább egy folyamat. Akkor tudatosult bennem igazán, amikor már nemcsak feladatokat láttam, hanem az összefüggéseket is: az embereket, a rendszereket és a döntések következményeit. Rájöttem, hogy a logisztika egyszerre szól precizitásról, felelősségről és problémamegoldásról – és hogy ebben hosszú távon is értéket tudok teremteni.
Ha most visszanézel a gyakornoki időszakodra: mi az az egy tanács vagy gondolat, amelyet tapasztalt vezetőként legszívesebben megosztanál a fiatal Orsival?
Azt, hogy merjen kérdezni, és ne akarjon mindent azonnal tudni. A logisztika nem sprint, hanem maraton: a hibák nem kudarcok, hanem tanulási pontok. És talán azt is, hogy bízzon jobban a saját megérzéseiben – azok gyakran hamarabb jeleznek, mint a számok.
A karriered során mi bizonyult a legnagyobb szakmai kihívásnak? Mit tanultál ebből – akár saját magadról, akár a csapat működéséről, akár a vezetés valódi lényegéről?
Az egyik legnagyobb kihívás az volt, amikor gyors növekedés mellett kellett megtartani a működés minőségét. Ilyenkor nem elég szakmailag jól dönteni: embereket is magunkkal kell vinni a változásban. Ebből tanultam meg, hogy a vezetés lényege nem az, hogy mindenre tudjuk a választ, hanem az, hogy képesek legyünk irányt mutatni akkor is, amikor a környezet folyamatosan változik.
Mely kompetenciákat tartod ma a legfontosabbnak egy logisztikai vezető számára, amelyeket nem lehet könyvből elsajátítani, csak terepen, valós helyzetekben megtapasztalni?
A döntésképesség bizonytalan helyzetekben, a konfliktuskezelés és az empátia mind ilyen készségek. Ezeket nem lehet tankönyvből megtanulni – akkor fejlődnek, amikor valódi emberekkel, valódi feszültségek között kell helytállni. Ugyanígy a felelősségvállalás súlya is csak éles helyzetben válik igazán érthetővé.
Milyen nőként jelen lenni egy olyan iparágban, amelyet hagyományosan inkább férfiak uralnak? Találkoztál valaha akadályokkal ezen a téren?
Őszintén: egyszerre kihívás és lehetőség. Voltak helyzetek, amikor bizonyítanom kellett, de ezek inkább megerősítettek. Idővel azt tapasztaltam, hogy a következetesség és a szakmai hitelesség lebontja az előítéleteket – nem a nem számít, hanem az, hogyan dolgozol.
Szerinted a nők hoznak-e másfajta működésmódot vagy értéket a logisztikai szektorba? Ha igen, mi az, ami szerinted kifejezetten gazdagítja az iparágat?
Úgy gondolom, hogy igen – de nem azért, mert „másképp kellene” működnünk, hanem mert gyakran komplexebben látjuk a helyzeteket. Sok nő ösztönösen figyel a kapcsolódási pontokra: hogyan hat egy döntés a csapatra, az ügyfélre és a hosszú távú működésre. Ez a szemlélet segít abban, hogy a logisztika ne csak hatékony, hanem fenntartható is legyen.
Mit üzennél azoknak a fiatal nőknek, akik nagy ambícióval vágnának bele a logisztikai pályába, de még bizonytalanok abban, hogyan tudnak érvényesülni egy ilyen dinamikus környezetben?
Azt üzenném, hogy ne várjanak a „tökéletes pillanatra”. Merjenek belevágni, kérdezni, hibázni és tanulni. A logisztika dinamikus, gyorsan változó terület – pont ezért rengeteg lehetőséget kínál azoknak, akik nyitottak és kitartóak.
Mit jelent számodra az Év Női Logisztikusa díj a személyes pályafutásodban? És mit gondolsz, milyen üzenetet hordoz ez a szakma többi női vezetője és szakembere számára?
Egyrészt hatalmas személyes visszajelzés, másrészt komoly felelősség. Üzenete, hogy a szakmában a női teljesítmény is látható és elismert lehet. Remélem, hogy másokat is bátorít arra, hogy elhiggyék: itt is van helyük és jövőjük.
Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod: mi az az érték vagy szemlélet, ami leginkább meghatározza a Trans-Spednél végzett munkádat és vezetői működésedet?
Az a szemlélet határoz meg leginkább, hogy a stabil rendszerek mögött mindig emberek állnak – és a hosszú távú siker ott kezdődik, ahol a szakmai kiválóság és az emberi tisztelet találkozik.