10 évvel ezelőtt milyen érzésekkel léptél be a Trans-Sped kapuján, és hogyan indult a karriered? Mely pillanatokra emlékszel vissza legszívesebben az első időszakból?
Kíváncsisággal és tanulási szándékkal érkeztem. Nem kész válaszokat hoztam, hanem azt az igényt, hogy megértsem, hogyan működik ez a rendszer. Egy nagy és komplex szervezetbe kerültem, ahol gyorsan világossá vált, hogy a logisztika nem egy szűk szakma, hanem egy összetett működés. Rövid idő alatt sokat kellett tanulnom – nem csak folyamatokról, hanem gondolkodásmódról is. Sokat kaptam az akkori vezetőktől és kollégáktól: megismertem a cég hagyományait, és azt is, hogyan lehet ezekre építve fejlődni. Az első időszak legfontosabb felismerése az volt számomra, hogy a felszín nem elég – a működés mélységeit kell érteni.
Ha visszanézel az elmúlt 10 évre, mi az a 2–3 mérföldkő, ami igazán formált szakmailag és emberileg egyaránt?
Kommunikációs menedzserként érkeztem, erős média- és multinacionális háttérrel. Az első nagy fordulópont a vezetővé válás volt – itt vált egyértelművé, hogy nem csak feladatokat kell jól csinálni, hanem irányt is kell adni. A következő meghatározó lépés az volt, amikor a marketing területet is megkaptam. Ez egy teljesen más dimenziót nyitott: innentől nem csak kommunikációról, hanem üzleti működésről, célpiacokról és értékteremtésről beszélünk. A harmadik, talán legfontosabb mérföldkő, hogy aktívan részt veszek a vállalat stratégiai gondolkodásának formálásában – az üzleti modellek építésében és az értékesítési folyamatok átalakításában. Itt válik a kommunikáció valódi üzleti eszközzé.
Hogyan látod a nők szerepét a logisztikai szakmában ma? Milyen tanácsot adnál azoknak a hölgyeknek, akik most indulnak ezen a pályán?
A logisztika ma már nem férfi szakma – hanem komplex, együttműködésre épülő működés. Egyre több nő van jelen, és egyre természetesebb, hogy vezetői szerepben is ott vannak. Ez nem trend, hanem szükségszerű fejlődés. A tanácsom egyértelmű: nem alkalmazkodni kell, hanem értéket hozni. Aki a saját gondolkodását, szemléletét be meri vinni, az fog igazán hatást gyakorolni.
Mit tanácsolnál a 10 évvel ezelőtti önmagadnak az első munkanapján? És mit mondanál ma egy új belépőnek?
A 10 évvel ezelőtti önmagamnak azt mondanám: nem kell mindent azonnal tudni, de a megértésre törekvő szándék kötelező. Egy új belépőnek pedig azt mondanám: ne csak a saját feladatodat nézd, hanem a teljes működést. A valódi érték nem egy-egy ponton keletkezik, hanem az összefüggésekben.
Hogyan éled meg a különböző generációk közötti együttműködést a mindennapokban? Hogy látod, markánsabbá váltak a generációs különbségek az elmúlt egy évtizedben?
A generációs különbségek láthatóbbak lettek, de nem problémásabbak – csak tudatosabban kell velük dolgozni. Más motivál egy pályakezdőt és egy tapasztaltabb kollégát, és ez rendben van. A kérdés az, hogy ezt kezelni tudjuk-e. Ha igen, akkor a generációs különbség nem feszültségforrás, hanem versenyelőny. A jól működő szervezetek ezt már nem elsimítani próbálják, hanem kihasználni.
