10 évvel ezelőtt milyen érzésekkel léptél be a Trans-Sped kapuján, és hogyan indult a karriered?
Nem volt könnyű a váltás, hiszen az előző munkahelyemmel sem volt komoly problémám, és alapvetően csak ritkán váltok. A legfőbb motivációt az jelentette, hogy újra együtt dolgozhattam régi kollégákkal – köztük azzal a személlyel is, akitől a szakma alapjait, valamint az emberi hozzáállás legfontosabb részét tanultam. Tudtam, hogy több mint 20 év tapasztalat után ebben a munkakörben új területeken is próbára kell tennem magam, így az izgalom mellett némi bizonytalanság is volt bennem.
Mi az a „belső üzemanyag”, a láthatatlan hajtóerő, ami egy átlagos hétfő reggelen is motivál a munkádban?
Összesen több mint 30 évnyi munkavégzés után talán ez a legnehezebb kérdés. Mondhatnám, hogy dolgozni kell, pénzt kell keresni, de ez csak a felszín. A valódi motiváció ennél jóval mélyebben rejlik. Számomra az igazi hajtóerőt az apró, mégis sokat jelentő visszajelzések adják: egy-egy elismerő szó a kollégáktól, vagy egy pozitív visszajelzés az ügyféltől. Mert végső soron nemcsak feladatokat végzünk el, hanem értéket teremtünk, és ezt időnként jó visszahallani is.
Milyen kihívásokkal találkozol szállítmányozási ügyintézőként a munkádban, és miben változott ez leginkább az elmúlt 10 év során?
Az egyetlen állandó a változás. Evidens a válasz: folyamatosan és drasztikusan változik minden körülöttünk, így nekünk is lépést kell tartanunk. Ez azonban nem egyszerű. Mire alkalmazkodunk egy új előíráshoz, már módosul is. A légitársaságok folyamatosan változó biztonsági előírásai, a vámkezeléssel kapcsolatos szabályok, valamint az olyan külső tényezők, mint például a Covid vagy a háborúk, állandóan új helyzeteket teremtenek. Az elmúlt években minden felgyorsult: mindenkinek minden azonnal kell, miközben a körülmények minden korábbinál kiszámíthatatlanabbak. Ebben a környezetben nap mint nap helytállni sokszor valóban embert próbáló feladat.
Szenior kollégaként hogyan éled meg, hogy a fiatalabbak számára egyfajta tapasztalt mentori szerepet is betöltesz a munkád során?
Alapvetően tapasztalt kollégákkal vagyok körülvéve, ami ma már szinte a működésünk alapfeltétele. Ettől függetlenül mindig örömmel adom át a tapasztalataimat a fiatalabbaknak. Ez nemcsak róluk szól: miközben magyarázok, tanítok vagy megmutatok valamit, én is újra átgondolom az alapvető szakmai ismereteket, frissítem a saját tudásomat, és néha magamat is emlékeztetem arra, hogy miért is szeretem ennyire ezt a munkát.
Ha egy új kolléga holnap melléd ülne betanulni, mi lenne az első tanácsod neki?
A legfontosabb talán az, hogy a szakmai ismereteket idővel meg lehet tanulni vagy megszerezni tapasztalattal, de az emberi hozzáállás sokkal nehezebben fejleszthető. Példamutatással azonban a jó példa ragadós lehet. A konkrét tanácsom így szólna: minden ügyfél érezze, hogy az ő kéréseivel, ügyeivel teljes figyelemmel foglalkozol – még akkor is, ha tudja, hogy valójában nem kizárólag rá koncentrálsz. Az attitűd, a hozzáállás közvetítése ugyanis legalább olyan fontos, mint a szakmai tudás.
